Ahol a félelem véget ér, ott kezdődik az élet!
Az az, ahol a félelem feloldódik, ott az élet áramlása akadálytalanná válik.
A félelem mint téma örök. Ez az, ami örökké visszahúz, gúzsban tart, ami nem enged önmagad lenni s szabadon szárnyalni. Folyton kell valami rettegni való… Folyton, hiszen erre lettünk kondicionálva.
Miért is? Mert a félelemben tartott ember manipulálható, irányítható csak igazán. A rettegőnek lázcsillapítóként minden beprogramozható és eladható. Ital, drogok, gyógyszerek, hitrendszerek, reklámok, de még a spiris szemetek is.
A rettegő biztonságot, gyógyírt keres ezért talán azt gondolja, hogy az előbbiek közül valamelyik majd oldja a félelem okozta feszültséget.
Példának okáért: ahogy nagyanyám mantrázta az egész életét azzal, hogy kislányom szenvedni kell, na azzal sajnoshál’istennek én is megkaptam az örökségemet… Volt honnan felébredni… Volt miből tapasztalnom, tanulnom és tanítanom.
Ha a jó oldalát néznénk annak, amire a félelem hívná fel a valós figyelmet, abból bizony nagyot lehetne kaszálni…
Mi lenne ha szembe mernénk nézni saját zizinkkel, hogy mitől is, kitől is félek, érzéstől, embertől, helyzettől és hogy az honnan jött, na az, na az aztán tényleg kicsapná a hamis biztosítékot és mosná ki a csipát a szemekből…
Mi lenne ha képes lennék rálátni önmagamra és felismerni ki is vagyok én és onnantól kezdve nem tudnának megetetni a különböző tápokkal…
Bármilyen testi tünet van, betegség vagy rossz érzés vagy akár egy sorscsapásban vagy érintett, az mindenképp “felhívás a keringőre”. Lelked üzen. Helló itt vagyok! Nézz rám és figyelj! Megmondom mi van.
Azért üzen, mert dolog van, mert most van, mert hisz benned, mert tudja hogy meg tudod csinálni és odateszi eléd e lehetőségeket, a segítő helyzeteket, embereket. De a választás a tied. Igen, vagy nem.
Igent mondtál és amikor hozzám fordulsz, facilitátorként én is igent mondok.
