Polgári búcsúztatás

 

 Illendőnek és tiszteletteljesnek tartom halottainktól méltóképpen elbúcsúzni, mégpedig azért, hogy idővel „mindkét oldalon” béke megnyugvás és rend legyen. Mert csak így lehet majd “tovább lépni”.

A búcsúztatónak, akár polgári, akár egyházi személy az illető az lenne a dolga, hogy harmóniát teremtsen a szívekben még akkor is ha az elhunyt életében nem volt egy szent. Erre való a helyesen és mértéktartóan megfogalmazott mondanivaló, az odaillő szép versek és zenék. 

Azért pedig, hogy a szeretet és az együttérzés könnyei csillapíthassák a veszteség miatti fájdalom égető tüzét és hogy a lelkek tudatosíthassák magukban azt, valami véget ért.

              Valami, amit méltóképpen le kell zárni, az élet megy tovább…

A búcsúztatóban elhangzottakat, vagyis a személyes részeket a hozzátartozókkal előzetesen megbeszélem. Óhajuknak megfelelően írom meg a búcsúbeszédet. Van aki semmi személyeset nem szeretne. Van aki azt kéri hogy meséljem el az elhunyt életét mint egy életmesét és van, aki egyáltalán semmilyen búcsúbeszédet nem szeretne. Kegyelet teljes tisztelettel búcsúzunk.

                                     

             

    “Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
      a Szerelmet a túlsó partra?”
/Nagy László/ 

Temetés menete: A búcsúztatás megbeszélt időpontja előtt kb. fél órával a hozzátartozók ott tartózkodhatnak a ravatalban, miközben halkan szól az általuk kiválasztott gyászzene.  A beszéd pontosan a megbeszélt óraidőben indul a kellemes, nyugodt, együttérző hangvétellel. A búcsúbeszéd valójában egy szép és megható összeállítás, amiben szép versek és idézetek teszik teljessé az összhangot. Ezt követően elindulunk az elhelyezéshez, a sírhoz, vagy az urnahelyhez. Ha azt kérik, eközben szólhat a harang, a lélekharang. Amikor odaérünk az elhelyezéshez, akkor még mondok egy szép verset. “Áldott legyen emléke, nyugodjék békében”             A virágok elrendezését követően a család nevében megköszönöm a jelenlévőknek, hogy megtisztelték a megemlékezést, majd a kollégákkal együtt meghajolunk, ezzel is megadva a tiszteletet.            A szertartás véget ért, menjenek békével. 

Abban az esetben, amikor egyházi temetést is kérnek a polgári mellé, akkor az atyával együtt, vele egyeztetve történik a szép szertartás.