Régebben azt hittem a tudás kintről jön… Menetközben a lelkesedésem egy csomó suli és képzés felé hívott – hogy tudjak. Volt azonban olyan iskola, ahonnét magam távoztam. Ugyanis ott lett elegem. Már nem vagyok képes elfogadni olyan „tanítókat, oktatókat, akik „bort isznak és vizet prédikálnak”. Főleg nem „papírért”. Volt, aki erre azt mondta: nem vagy képes megalkudni. Hát nem!
De talán ez az eset arra volt jó, hogy felálljak és újjászülessek hamvaimból. Megint.
A minap olvastam Dr. Almási Kittitől
„Ha nyíltan vállal valaki egy olyan számára fontos érzést, gondolatot, ami valószínűleg nem lesz népszerű, amiért elutasítják, abban van valami megfoghatatlan szabadság. Ilyenkor nem a megfelelés szól belőle, nem a siker vagy az elismerés vágya hajtja, hanem kiáll azért, ami által önmaga lehet!”
Bingó!
Vissza térve az eredeti meghatározáshoz: lelkesedés. Benne van a szóban a lélek szó. A lelkesedés a lélek vágya. Az belülről jön. Belülről a MAGból, ahonnan a megérzések a ráérzések csíráznak. Azt „méreggel” elpusztítani nem lehet.
Nagyra becsülöm azokat, akik a MAGuk erejéből, az önmagukba vetett hitből lesznek valakik. Ők az önazonosak, a hitelesek. Egy valakik azonban nem lesznek – Celebek.
