Hajnaltájt jött üzenet megfejtését igyekszem most kibontani.
Vajon a szabadság a minden köteléktől és az azzal járó felelősségtől kötelezettségtől mentes létállapot? Szuper. Ugye az álomállapot! Nem tartozunk senkihez és semmihez. És nem is tartozunk senkinek, és ugyebár…szinte semmik vagyunk /egyes vallások/.
Elég rég óta tanulmányozom a különféle tanokat és hitrendszereket és azokba az igazságot kutatva alaposan meg is mártóztam. Úgy próbáltam megérezni, megérteni lényegüket. Nálam ez így működik. Csak akkor tudom felismerni az igazságot, ha lemerülök a mélységekbe. Ez néha igen megrázkódtató, ámde csakis így lehet a mondanivalóm hiteles.
Szóval a szabadság. Igen a mondataimat nyitva szoktam hagyni, amivel az a célom, hogy az olvasó maga is révüljön bele a kérdésbe és fedezze fel a maga igazát. Még ha az nem is egyezik az enyémmel – „hálaistennek”!
Vajon mekkora szabadsággal születünk és rendelkezünk születési helyet, szüleinket és szociális helyzetünket tekintve, amikor egy életprogram működtet a karmikus múlt kiegyenlítésre vágyó törekvése okán.
Vajon ezáltal mekkora szabadsággal is rendelkezhetünk majd, az iskolarendszerekben, munkahelyeinken.
Vajon milyen szabadsággal élhetjük kapcsolati rendszereinket.
Szabadok, önmagunk lehetünk e egyáltalán valaha is és mitől és kitől.
Egyáltalán ki vagyok én ebben az útvesztőben, hol van a helyem és mi a dolgom.
Akiben nem merülnek fel ezek a kérdések, azt valószínűleg ez élet még nem próbálta meg eléggé, vagy még nem képes tenni azért, hogy tegyen magáért, hogy értsen.
A sorscsapásokat így is, meg úgy is lehet értelmezni.
Szabadság. A szabad akarat, mert választhatsz így is, meg úgy is.
Választható e azt biztonság illúzióját adó, ámde szar helyzet, ami párkapcsolat, munkahely, betegség stb. Van egy mondás miszerint válaszd a nehezebbik utat. Melyik a nehezebb? Lépni az ismeretlenbe és önmagunkra lelni, szabaddá válni, vagy az addig ismert és valamilyen stabilitást adó helyzeteben vegetálni.
Nem mehetek el megint csak a hites gyülekezetek mellett sem, mert a legnagyobb kötés a családi mellett, az a vallási közösségek csapatépítő tréningje. Telis-tele szabályokkal, törvényekkel amiket kik is találtak ki és mi okból vajon. A rengeteg lemondás, önkorlátozás vajon milyen istent követ? Ki kérte ezt? A torz istenkép emberekbe vetített parancsolatjai önmaguk isteni lényétől téríti el a hívőket.Mert a túlszabályozott birka ember terelhető, befolyásolható.
Mert mi is lenne az öntudatra ébredt emberrel?
Talán rájönne arra, hogy sorsáért ő az egyedüli felelős és azon igen is képes változtatni.
Talán megértené azt is, hogy a szájába adott imádságok drogként mámorítják.
Talán megértené azt is, hogy emberbőrbe bújva emberként kellene tennie és élnie itt a földön. Szentként majd inkább odaát!
Talán fel kéne vállalni ezért a felelősséget és nem istenre hárítani, hogy majd Isten megsegít. Ahogy látom, ez nemigen jön be. Miből látom? Ott voltam. Láttam éreztem a belső kínt a megfeszültséget az elvárásoknak mindenáron való megfelelés kényszerét leginkább a hölgyek orcáján. Pedig ha tudnák istennői- isteni mivoltukat élni, mekkora áldás is lehetne az!
Tudván azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk s mi dolgunk a világban válhatunk szabaddá minden olyantól, ami nem szolgálja tovább Önvalónk kiteljesedését.
Már megfizettük a szabadság árát.
Aki nem hiszi, járjon utána!
