OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Nap, mint nap szembesülök az utcán járva-kelve „álarcos” népekkel. Feljajdul bennem egész életemnek fájdalmas kérdése. Mi van az álarc alatt? Ki az, aki a maszk alatt van, mert ugyebár nem kell ide ilyen olyan szájkendő, maszk, mert még az alatt is van jó pár réteg, ami elfedi a dolgok igazát, az igazi arcokat, az igazi lényt. Mindig kerestem kutattam az igazságot, az okokat, kapcsolódni szerettem volna a családtagjaimhoz, emberekhez, csoportokhoz, de sokáig nem sikerült. Egy idő után kirekesztődtem. És jött a bűntudat, hogy senkinek sem kellek, nem vagyok elég jó. Annyira, de annyira akartam, szeressenek, fogadjanak el. Mindent meg is tettem ezért. Elkezdtem magamra pakolni az elvárt álarcokat. Kívül, belül. Hogy megfeleljek. Kinek mire volt szüksége, én beálltam oda pótléknak, csakhogy jól legyenek, azért hogy tudjanak engem szeretni. Nagyszerű színész vált belőlem.
Ma már maszk nélkül járok, arcomat fürdetem a napfényben, miközben érzem, vagyok aki vagyok…
Ma már azt is tudom hogy miért nem sikerülhetett a kapcsolódás.Az maszkok miatt. Az emberek, a csoportok kénytelen kelletlen, ők is álarcokat viselnek. Miért is?….
