A minap a felkelő napot köszöntő perceimet élveztem újfent – kávéval az erkélyen. A kora tavaszt madárcsicsergés köszönti. S bár kissé még hűvös van élvezem a látványt a természet éledezését az emberek jönnek – mennek a dolgukra. Egy ismeretlen kislány slattyog hátán az iskolatáska és érdeklődve felnéz rám. Visszamosolygok. Iskolába mész? Kérdezem. Na hát legyen szép napod! Mondom rá vidáman. Mire Ő. Köszönöm! Neked is! S mosolyogtunk egymásra míg Ő könnyed szökkenésben elhalad. Én meg nevettem és örültem és boldognak éreztem magam. Nekünk kettőnknek már biztos jó napja lesz.
A szavaiknak, gondolatoknak teremtő ereje hatalmas. Ezt nem én találtam ki, ám a szavak ártó, áldó hatására a „saját bőrömön” keresztül jöttem rá. Egyre tudatosabban válogatom meg szavaimat és egyre tudatosabban figyelek a gondolataimra. A kimondott szónak hatalmas erejével gyógyítani, inspirálni lehet. De egy életre megbetegíteni is képes lehet. Szomorúvá, tehetetlenné, magányossá, szerencsétlenné is tehet.
Akinek szívből kívánjuk a Jó napot! Jóestét! Jó éjszakát – annak óriási szerencséje van. Emlékszünk a Jó szerencsére? Egykor így köszönt itt mindenki. A bányászok tudtak valamit!
A szavak teremtő ereje mindenki számára mérhető. Ha egy gyereket engedetlennek, szófogadatlannak, butának neveznek, azzá válik. Ám akit dicsérnek, ügyesnek, okosnak, talpraesettnek neveznek, azzá lesz!!
Szavainkkal kifejezhetjük a szívből jövő vágyakat. Ami testet ölt a maga idejében. Szavainkkal a jó szavakkal a környezet pozitív változásait észlelhetjük hamarosan. Gondolatainkkal a jó gondolatokkal magunkat is vidítjuk. S talán rájövünk mire is vagyunk képesek!
Aki nem hiszi, járjon utána!