Szerző: lelekmediator

    Gondolataim, megérzéseim szavakba öntése most e téma kapcsán születik. E folyamat áldott állapot pont  olyan mint amikor egy gyermeket ringatunk méhünk kelyhében és amikor készen áll világra jönni megnyílik

    A minap kicsúszott a számon valami, ami akár helyénvaló is lehet mivel véletlenek nincsenek. Kegyeleti búcsúztatóként az érintettekkel konzultáltam. Egy családban meghalt az egykori családfő ám a temetésre

  Vajon megengedem e magamnak azt, hogy boldog legyek…. Megengedem e magamnak azt, hogy azt tehessem, amit a belső hangom sugall… Mégis valahonnan utasításokra, parancsokra várok? Ha azt teljesítem akkor

    Gondolkodtam ezen. Vajon, hogy van az, ha tudom ki vagyok Én akkor érdemes e divatos kifejezéssel mondva: magamon dolgozni? A keresés a kutatás felrajzolja az égre a kérdőjelet,

Ahogy elnézem az önismereti piacot, mert bizony piac az a javából, bizony elborzadok. Spiritiszták, látnokok, gyógyítók hada hirdet. Médiumként 8 cm.-es műkörömmel, műszempillával. Fiatal, jó megjelenésű, kigyúrt coachok mondják a

  Ma reggel … megütötte fülemet a hang… NŐNAP van! A hangzása ahogyan én e kijelentést hallani véltem fájó sebeket tépett fel. Rendkívüli érzékenységemnek köszönhetően a nőket érő méltatlanságok bugyrai

    A madárfióka a fészek peremén ácsorgott. Kis pihéi reszkettek a félelemtől. Alatta a mélység felette a kék ég. Szülei folyton magára hagyták. Hol eledelért, hol meg bulizni mentek.