Szerző: lelekmediator

  Ma reggel … megütötte fülemet a hang… NŐNAP van! A hangzása ahogyan én e kijelentést hallani véltem fájó sebeket tépett fel. Rendkívüli érzékenységemnek köszönhetően a nőket érő méltatlanságok bugyrai

    A madárfióka a fészek peremén ácsorgott. Kis pihéi reszkettek a félelemtől. Alatta a mélység felette a kék ég. Szülei folyton magára hagyták. Hol eledelért, hol meg bulizni mentek.

    A minap történt. Egy kedves öregúr így szólt. Tudjátok az úgy van, ha az ember elhagyja a 70 évet már rossz az immun rendszere… Ó, rögtön bekapcsolt a

    Már kiskoromban is többször éreztem azt, hogy minden rendben van. S bár az egy pillanatnyi belső érzet volt, mégis végtelen nyugalommal árasztott el. Azt sugallta, ha sokszor bármilyen

      Látom, ahogy hölgyek marha nehéz sövényvágóval nyírják a sövényt. Eszembe jutott még jó pár méltatlanság. Harcok idején a túlélés érdekében lemondva nőiességük minden bájáról és teremtő képességeikről

    Húsvét lévén megint csak az újjászületés témáját boncolgatom… a MAGam hangján szólva… Ahogy egy kedves ismerősöm mondá: nem támadunk sehová. Sem fel sem le. Az „ezeréves” szolás-mondás, a

    A Dalai Láma gondolatait idézem, amivel egy húron pendülök… „Néha úgy érezhetjük, hogy egyénekként nem sokat tehetünk, de az emberiség egyénekből áll; együtt változást hozhatunk. Egyénekként befolyásolhatjuk a