Jó pár évvel ezelőtt álmodtam meg a honlapomat: lelekkisero.hu
Talán vajon azért akartam, mert olyan trendi, netán illő és ildomos? Honnan jöhetett az az ellenállhatatlan késztetés arra, hogy megosszam a meglátásaimat?
Nem tudom. Azt viszont igen a tudatosság megérlelt arra, hogy a megérzésekre nyugodtan lehet hagyatkozni. Ahonnan a sugallatok jönnek az nem az elme hangja.
Szóval egyszer csak bejött a szó lélekkísérő. Annyira természetesen magától adódóan jött szinte megmagyarázni sem szerettem volna. Mégis az érthetőség kedvéért talán szerencsés lenne – ezt érzem.
Lelkek vagyunk mindannyian. A testünk a lélekruhánk, amiben élünk, megélünk ezt-azt, jót-rosszat. Miért? Pont ezért. Hogy öntudatra ébredjünk. Hogy felébredjünk. Erre való az élet, az életek. Sok-sok élet más-más szerepben, felállásban. Az életben vannak események, emberek s aztán vannak a kérdések. Mind-mind katalizátorként szerepelnek. Valamit mutatnak, valamire tanítanának. Egyik lépcsőfokról a másikra emelhetnének. Mondom még egyszer nem bántásból vannak ott, nem pofonokat osztogatnak – ébresztgetnek.
Nincs olyan, hogy lelki gyógyító, mert a lélek teljesen rendben van. Kísérő van, aki megmutatja az oda vezető utat. Kísér a lelki folyamatokon, segíthet ráébredned arra, hogy a sorsod ura tenmagad vagy. Kísér, inspirál ám nem old meg semmit helyetted.
lelekkisero.hu nevű honlapon lehetőséget kínálok az önismereti munkához, melyhez örömmel facilitállak. A facilitálás azt jeleni, megláttatom veled gondjaid eredetét és meggyógyíttatom veled azt.
A honlapon számos írásomat örömmel osztom meg. Ezek a magasztos gondolatok jómagamat is jóérzéssekel töltenek el, töltenek fel.