A Magyar nyelv kozmikus nyelv, ezért mágikus erő. Emelő és pusztító hatású is lehet. Ezért nem mindegy az, hogy milyen szavakkal és milyen érzelmi töltettel szólunk.
Van-e olyan emléked, amikor becsapottnak érezted magad, mert nem azt kaptad, amit mondtak, ígértek? Fáj e még és hogyan és hol?
Van-e olyan emléked, amikor a neked adott szó biztonság érzést adott és erőt, na meg melegséget? Na, az milyen?
…Szavamat adom arra, hogy két hét múlva visszajövök…
…Szavamat adom arra, hogy a kölcsönt időre visszaadom…
…Szavamat adom arra, hogy fél év múlva munkát biztosítok számodra..
…Szavamat adom arra, hogy nem esik bántódása fiadnak….
Egykor az úgy volt, hogy nem csak hogy szavamat adom rá, de még egy kézfogással is megpecsételték a szóbeli „szerződést”. Az adott szónak szentsége volt, becsülete volt, és ha azt megszegték, akkor az Isten irgalmazzon annak.
Vajon hogyan hangzik jobban?…
..Ne szaladj, mert elesel! -Ügyesen szaladsz, tudsz magadra vigyázni!..
…Borzasztóan nézel ki! –Hiszek benned, hogy összeszeded magad!
…Ha nem írod meg a leckét kikapsz… -Bízom abban hogy képes vagy a leckédet jól megírni!…
…Gebe vagy!... -Modellnek készülsz?
…Sose fogom tudni megcsinálni! -Megpróbálom a lehetetlent is.
…Képtelen vagyok elengedni! -Képes vagyok az elengedésre!
… Utálok főzni! –Időnként van kedvem a főzéshez, időnként meg nincs!…
A válogatott káromkodásokat meg inkább kihagynám!
Örülök annak, hogy vannak, akik választékosan beszélnek. Igen vannak, akik képesek rálátni még a szavak ősi, valódi értelmére, erejére és hatalmára is és tudatosan válogatják meg a mondanivalót. És akik szépen, ízesen zengik a szavakat, mert tudják hogy nem csak a szó, de annak szívbéli zengetése /rezgése által/ nem csak a körülöttük lévőket emelik, hanem önmaguk testét, lelkét is megszépítik.
Erre szavamat adom!