Ahogyan világra jövünk, az maga a csoda.
Ahogyan felnőttekké válunk az, az életfejlődés természete.
Ahogyan családot alapítunk és életet adunk a hozzánk vágyódó léleknek, hogy az általunk ölthessen testet, az maga a misztérium.
Ahogyan felneveljük és ahogyan magunk is érünk és élünk közben, az a lélekfejlődés természete.
Ahogyan elöregszünk, úgy válik egyre fényesebbé lelkünk csillaga, hiszen hamarosan összefénylik más csillagok fényeivel és lesz istenivé
Ahogyan egyre tudatosabbá válunk, egyre gyakrabban szembesülünk az átalakulás szükségszerűségével. „Sorscsapások” /betegség, válás, haláleset, stb./ esetén, amikor az élet váratlan módon és időben kínálja fel a változtatásra való kényszert, ott bizony nehezebb a helyzet egészen addig amig az érintett fel nem ismeri lelkének üzenetét.
Ahogyan egyre érzékenyebbé válunk lelkünk finom rezdüléseire, úgy egyre inkább vágyunk a külső-belső békére. Ezért mindent meg is teszünk. Bármi is az, ami kizökkentene abból, azonnal mögé láthatunk és felismerhetjük mi az a félelem, ami zaklatottságot éreztetett.
Ahogyan rálátunk és felismerjük, abban a pillanatban már át is alakult a félelem mégpedig életerőenergiává.
Ahogyan szorongásaink oldozgatásában egyre rutinosabbakká válunk, a megoldások felismerése életművészt faragott belőlünk.
Ahogyan bátran kijelenthetjük. „A lélek szépsége a test egészsége”.