Lélek – zet

 

Sokan tudni vélik azt, hogy van lelkük.

Sokan meg nem is hallottak róla.

Sokszor érzi az ember – valami mozgatja, valami meg időnként megállítja.

Sokszor fülel, s befelé hallgat.

Van, aki megérti, hogy a válasz nem kint van.

S van, aki nem is kérdez, létét nem kutatja.

Ám azt bizonyosan mindenki tudhatja, hogy lélegzik,  de, azt nem, hogy azt bizony nem ő akarja.

Ritmusban ki és ritmusban be.

A lélek a lélegzettel keringőre hívja.

Így lesz a lélek-zet a léleknek dóga…

 

Ezt a kis versikét egyáltalán nem terveztem. Ahogy elkezdtem pötyögni, kijött MAGától. Eredeti elképzelésem az volt, hogy a lélekről írjak alapvető tudnivalókat, mivel azt tapasztalom, hogy a nagy sokaságnak fogalma sincs arról, hogy „lelkesek”.

Hosszú idő telt el a legutóbbi írásom óta. Óvatosabb, együttérzőbb   és még megértőbb lettem látván hogy mi is zajlik körülöttünk, bennünk. Időnként beszippantani készült az a nyomasztó hangulat, amit a sokaság lélegzik ki magából és terjeszti az éterben a „jó kedvet”. Nagyon oda kellett figyelnem és tudatosnak lennem, hogy mit is lélegzek be…

Az idén 10 éve, hogy kegyeleti búcsúztatóként a gyakorlatban is varázsoljak.  A kimondott szónak teremtő ereje van. Bizony. Szavaim a lelkemből szólnak, szívemből fakadóan, így felhangoló felemelő érzések tölthetnek…

Talán, hogy mindkét oldalon megnyugvás legyen és béke és elfogadás és megbocsájtás. Talán aztán jöhet a továbblépés – mindkét oldalon. Talán ezért vagyok lélekkísérő. Mindkét oldalon.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

ÁlarcosbálÁlarcosbál

    Nap, mint nap szembesülök az utcán járva-kelve „álarcos” népekkel. Feljajdul bennem egész életemnek fájdalmas kérdése. Mi van az álarc alatt? Ki az, aki a maszk alatt van, mert

Egyéb

B.U.É.K.B.U.É.K.

    Ahogy figyelem az új-évre készülőket, magamban meg megállok, valahogy az elmúlt idők és az elkövetkezendő idők határán leledzek, vagyis a jelenben. Innen nézek vissza, s előre.  Hogyan volt,

Egyéb