Nos, ez a mostanság divatos társasjáték a való világban is értelmet nyerhetne. Valóban, ha a fel nem tett kérdés egyáltalán elhangzana. Ha legalább kérdés lenne.
Van, aki nem szeret játszani és inkább elhisz mindent, amit hall, amit olvas, amit megmondanak neki. Hogy miben higgyen, hogy mit egyen, hogy mit tegyen, hogyan öltözködjék és edzőtermezzék. Hogy milyen vallást kövessen és miről mondjon le.
Valóban, a világ legjobb dolga az lehetne, ha mindenre kész recept lenne? Ha minden előírás szerűen, a parancsolatok alapján történne? Csak semmi erőfeszítés, semmi izgalom, csakis a birkanyáj általi oltalom? Aztán majd csak lesz valahogy?
Akik nem szeretnek játszani, vajon hogy ébrednek öntudatra? Érzik e vajon, hogy éreznek? Érzik e vajon, hogy képesek? Vannak e kérdéseik és ha vannak, kinek szólnak?
Igaz e, vagy hamis?
Vannak, akik szeretnek játszani, ők az igazhitűek. Akik már megtanulták, hogy mi a magyarok istene. Ők azok, akiket már nem lehet megvezetni, mert volt merszük utánajárni, kérdezni, leszállni lelkük legmélyére és meghallani az igazság hangját. Ők azok, akik számtalanszor játszottak már Orosz rulettet vívódásaikkal. Akiknek volt bátorságuk nem föladni, hanem inkább főnixesen újra meg újra szárnyakat bontani. Ám Ők azok, akiknek már nincsenek kérdéseik.
Nos, ez igaz, vagy hamis?