Mint ahogy szoktam, most is nyitva hagyom a mondatokat, lévén a gondolkodó ember ébredhet csak igazán …
Abból indultam ki, hogy mi a csudának akarom én folyton mindenkinek a jót, a harmóniát, a bőséget, meg miegymást…Miért is akarom, hogy boldog, vidám embereket lássak magam körül… Mi a fészkes fenéért akarom a világbékét, meg egyáltalán a gondtalanságot minden szinten… Miért nem bírom elviselni ha, bántalmaznak gyereket, állatot… Mi vagyok én, tán a megmentő, aki a világ fájdalmát is hátán cipelné mások megmentése okán…
Ami van akár velünk, akár másokkal, a világgal, meg a földdel, meg amivel akarjátok, minden valami oknak a következményeként kell, hogy legyen.
Az univerzumban minden az egyensúly, a kiegyenlítődés igénye szerint van. A egyensúlyra való törekvés miatt a hiány bepótolódni vágyik, amiből meg túlzóan van, az meg kiengedi a többletet.
Jó, vagy rossz e, amit megélünk, ahogyan a világot megítéljük, meg másokat, embereket, helyzeteket… Mi a jó és mi a rossz… Ami az egyiknek jó, az a másiknak tán rossz.
Homokóraként képzelem el, ahogyan oda-vissza peregnek a karmikus szemek, egyensúly vajon hogy is lehetne ott, ha a feje tetejére meg a lábára van állítva a homokóra. Hol az egyik, hol meg a másik oldal dominánsabb…
Talán ha vízszintesbe állítanám, ahol itt is meg ott is egyforma aránnyal lebegnének a homokszemek… s talán jobban oda is láthatnék…
Ennyi lenne csak valóban…. Csak annyi lenne, hogy ránézünk és megértjük és elfogadjuk…a dolgokat…magunkat…aztán hagyjuk a szemeket leperegni…
Képesnek lenni felismerni és elismerni a másik oldal létjogosultságát…Hogy talán én is voltam, vagyok olyan is meg ilyen is… Lehet, hogy a megértés pillanata megrémiszt, megrettent…Ugyanakkor meglehet, hogy pont ezzel a katartikus felismeréssel szállhatsz ki a karmakörből…
A tökéletesség, azaz a teljesség az, az ilyen is meg az olyan is. Az egészség, az a mindenségben létező minden létező dolog. Beleértve a vegán érkezést, az aszkétizmust, a húsevést, a kenyérfogyasztást, a cukrot, a bort és igen még a betegségeket is. Beleértve a kőgazdagokat és a hajléktalanokat is, a mozgékonyakat és a bénákat is, az ateistákat meg a vallásosokat is…stb…
Hiszen mindnek meg van a célja és az értelme, ami maga a teljesség megtapasztalása életeken át, hogy a felébredt lélek majd főnixként szárnyra kap…
Tökéletesség tehát teljesen tökéletesen nem lehet… Viszont törekedni arra, még ha nem is látjuk a fától az erdőt, azt igen….lehet…
És elfogadni is lehet, ennyi vagyok és nem több, minden tökéletességemmel és minden tökéletlenségemmel együtt vagyok teljes és egész…
Ámen!