Illusztrációkén egy általam festett selyemképet tettem fel.
Idővel felmerülhet benned a kérdés, vajon a nekem megfelelő úton járok e? Vajon a kiteljesedés jó útján haladok-e? De nézzük mi is a teljesség? Akkor érzed e magad teljesnek, ha életed minden területe tündöklően sikeres, egészséges vagy, van jól fizető munkád, van gyereked, férjed, feleséged, lakásod, autód?
És akkor jól vagy e, boldog vagy e?
Lehetséges, hogy még akkor is keresel valamit, még többet, még jobbat akarsz? Vagy elégedett vagy azzal, ami van? Hoppá! Megbetegszel. Esetleg tartósan. Máris ugrott a jól fizető munkád, ráadásul gyógyszerekre, kezelésekre költesz.
Párkapcsolatod, a világlátásod megzuhan. Gyermeked menekül otthonról, nem bírja látni a depressziós anyját, szüleinek kapcsolati válságát. Máris összeomlott az, ami nemrég még rózsaszínű vattacukor felhőben pompázott. Az a felhő ma már sötét, nehéz és baljós árnyakkal fenyeget. A sok átsírt éjszaka és a mindennapok gyötrelmei új utak felfedezésére sarkallnak. Valahonnan mégis csak megérkezik egy gyenge szellő, ami mint az őszi levélkét, tovalibbent.
Ismeretlen tájakra érkezel. Ez valami más. Ez az ismeretlen, belső út, eléggé félelmetesnek tűnik, mégis egy belső erő ösztönöz ott kalandozni, felfedezésekre jutni. Egyszeriben válaszok érkeznek, egyszeriben megérted a teljesség titkát. Alig-alig mered elhinni, hogy az élet örök. Alig-alig mered elhinni, hogy ami múlandó az élet fizikai síkján, az el is múlik. Megtanulsz elengedni. Képessé válsz befogadni valami mást, ami örök. Megtanulod a harmónia művészetét. Megtanulsz szívedből élni szeretni és tisztelni magadat, másokat.
Így vagy teljes, egész és tökéletes a tökéletlenségeiddel együtt.
Aki nem hiszi, járjon utána!