Idő

 

 

 

Érkezett egy inspiráció, írjak az időről. Ilyenkor csak engedem, hogy a gondolatok szárnyakat bontsanak és szellemi magaslatokba emelkedjenek. Egy idézet jött Salamon könyvéből.

 

 

 

 

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.                                   

Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.                                                          

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.                                                                              

Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. 

Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.                                                                                

  Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.                                                             

  Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.” 

                      

De miről is akartam eredetileg írni? Az időről, amit egy meghatározott cselekvés igényelne. Vagyis a minőségi időről. Erre konkrétan jött ez az idézet, ami tisztán érthetővé teszi az üzenetet. Az, az a hétköznapi életünkre vonatkoztatva azt jelenti, hogy éld meg az időpillanatot, s abban, ami jelen van.

-Például, amikor pároddal éppen vacsoráztok, te nem ott vagy, hanem a telefonodban, vagy a tévében, vagy tök máshol jársz… 

Amikor a gyermekeddel játszol, te nem vagy vele, másfelé kalandoznak a gondolatok, hogy mi tennivaló van még a konyhában, a mosásban és hogy vajon mi van a barátnőddel…                   

  –Amikor a munkahelyeden a hozzád forduló ügyfelekkel kellene foglalkoznod és az ügyében maximálisan eljárnod, inkább a cseten lógsz, unottan rágózol.                                                                 

 –Otthon késő délután, amikor arra vágynál, hogy pároddal beszélgess, ő a haza vitt munkájával van inkább elfoglalva.

-Amikor szeretkezel, a kedvenc tv sorozatodon merengsz.

A sort lehetne még folytatni és közben meg lehetne elgondolkodni, miközben meg megy az idő. Az értékes idő, ami egyszer csak elfogy és akkor nézel majd ki a fejedből, hogy még nem is éltem.

Hol van az értéke az időnek? Hát nem pont abban, hogy észre veszed ami az adott időben van? A gyermeked önfeledt kacaját, a pajkos szemét. Kedvesed meleg tekintetét. A munkahelyeden eltöltött minőségi idő értékét, hogy fontos vagy, hogy értékes vagy, minőségi vagy. Mert aminek ideje van, abban jelen vagy, s azt a tőled telhető legteljesebben megéled, átéled. Még akkor is, amikor épp a frász kerülget. Mert akkor annak van ideje, mert az valami jónak lehet majd a táptalaja.

Hát öntözd meg könnyeiddel jól a földet, hogy jól kihajthasson abból egy jó hajtás majd a maga idejében…

„Mert mindennek elrendelt ideje van” /Salamon/

Mindennek meg van a maga helye, a maga ideje, s a maga értelme.

Aki nem hiszi, járjon utána. S most ideje van a pihenésnek….

 

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

BeavatásBeavatás

  Megváltoztatni bárkit, vagy bármit csak magadon keresztül tudsz!   Illusztrációként az egyik selyemképemet gondoltam elhelyezni itt. „Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike,

Egyéb