Idő

 

 

 

Érkezett egy inspiráció, írjak az időről. Ilyenkor csak engedem, hogy a gondolatok szárnyakat bontsanak és szellemi magaslatokba emelkedjenek. Egy idézet jött Salamon könyvéből.

 

 

 

 

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.                                   

Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.                                                          

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.                                                                              

Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. 

Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.                                                                                

  Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.                                                             

  Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.” 

                      

De miről is akartam eredetileg írni? Az időről, amit egy meghatározott cselekvés igényelne. Vagyis a minőségi időről. Erre konkrétan jött ez az idézet, ami tisztán érthetővé teszi az üzenetet. Az, az a hétköznapi életünkre vonatkoztatva azt jelenti, hogy éld meg az időpillanatot, s abban, ami jelen van.

-Például, amikor pároddal éppen vacsoráztok, te nem ott vagy, hanem a telefonodban, vagy a tévében, vagy tök máshol jársz… 

Amikor a gyermekeddel játszol, te nem vagy vele, másfelé kalandoznak a gondolatok, hogy mi tennivaló van még a konyhában, a mosásban és hogy vajon mi van a barátnőddel…                   

  –Amikor a munkahelyeden a hozzád forduló ügyfelekkel kellene foglalkoznod és az ügyében maximálisan eljárnod, inkább a cseten lógsz, unottan rágózol.                                                                 

 –Otthon késő délután, amikor arra vágynál, hogy pároddal beszélgess, ő a haza vitt munkájával van inkább elfoglalva.

-Amikor szeretkezel, a kedvenc tv sorozatodon merengsz.

A sort lehetne még folytatni és közben meg lehetne elgondolkodni, miközben meg megy az idő. Az értékes idő, ami egyszer csak elfogy és akkor nézel majd ki a fejedből, hogy még nem is éltem.

Hol van az értéke az időnek? Hát nem pont abban, hogy észre veszed ami az adott időben van? A gyermeked önfeledt kacaját, a pajkos szemét. Kedvesed meleg tekintetét. A munkahelyeden eltöltött minőségi idő értékét, hogy fontos vagy, hogy értékes vagy, minőségi vagy. Mert aminek ideje van, abban jelen vagy, s azt a tőled telhető legteljesebben megéled, átéled. Még akkor is, amikor épp a frász kerülget. Mert akkor annak van ideje, mert az valami jónak lehet majd a táptalaja.

Hát öntözd meg könnyeiddel jól a földet, hogy jól kihajthasson abból egy jó hajtás majd a maga idejében…

„Mert mindennek elrendelt ideje van” /Salamon/

Mindennek meg van a maga helye, a maga ideje, s a maga értelme.

Aki nem hiszi, járjon utána. S most ideje van a pihenésnek….

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

SZERepekSZERepek

SZERepek. Ahogy leírtam e szót, azonnal észrevettem, hogy ami mondanivaló e témát illetően belőlem kikívánkozni vágyik, az benne foglaltatik a szóban. Már meg sem lepődöm azon, ahogy kiviláglik a lényeg,

Egyéb