Mióta világ a világ, örök ellentétpárokként van kezelve a női és a férfiúi rang. S valóban e-nélkül nem is működhetne az áramlás, hiszen az egyensúlytalanság harmóniára törekszik égen és földön.
Ahol hiány van oda betöltődni vágyik valami, ami azt pótolja . A kiegyenlítődés egyetemes természeti törvénye ez. Ahol viszont harmónia van, az nem kissé unalmas? Történik e ott valami izgalmas… Valamire való törekvés… Amikor az ember lelke rendben van meg a környezetéé is… Lehet e ez a Cél az, amiért élünk…
A minap tanúja lehettem a következőnek. Idősebb hölgy, de lehetett velem egykorú is ki tudja, vásárolt egy üzletben két ruhát, miközben sopánkodott jaj csak az uram meg ne tudja! Majd nem mondom el neki. Jesszus! Van még ilyen? Persze rögtön szóltam is a szó, ami öntudatlanul jött ki belőlem megjegyezte. És akkor mi van ha megtudja. Mi köze hozzá.
Elképesztő, ahogy a nők még mindig a mélyen aláértékelt szerepben szenvednek. Abban az idejétmúlt patriarchális tanmesében élnek még mindig, ami a leuraló, lekicsinyítő, a nőket használati tárgyként használó férfi hatalmi rendszer meséje. Mert az. Hol vannak azok a felébredt, öntudatos nők, akik a maguk örömére Élnek?…
A Tv.-ben most futó főzős műsorban a legtöbb hölgy azt nyilatkozza: meg akarom mutatni ennek-annak, bebizonyítani a séfeknek, a nemtudoménkinek a valamit. MIT ÉS KINEK IS???
Egyiktől sem hallottam: A MAGAM ÖRÖMÉRE VAGYOK ITT!
Hol van az a párkapcsolat, ahol mindkét fél egyenrangú, egyenjogú. Ahová mindegyik ÖNMAGÁT adja bele. Nem azt, ami magát dicsőítené, hanem ahol saját lelkének fénye árnyék nélkül ragyoghatna.
El lehet ezt érni. Lehet ezért tenni. Ma már annyi gyógyító van, mint égen a csillag akik maguk is megszenvedték ezt az utat és e-végett lehetnek hitelesek /vagy csak beszélnek róla, mert vágynak rá, de nincs merszük szembenézni a félelmeikkel, így hát a klienseken át próbálnak gyógyulni…..ilyen is van….tessék jól tájékozódni…./.
…Nem a szingliségről beszélek, az egy másik téma lesz. De lehet választani, lehet akarni, jót akarni, jól lenni. Nem tudom miért, de ez a vers jutott hirtelen eszembe.
Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég! /Váczi M./
Végül is az, aki meglelte belső békéjét, annak meg mi dolga is lenne, mi is lenne az az izgalom, ami motiválhatná és új utak felfedezésére hívná? Mi az, ami még nem elég?
A harmónia tanítás.