Visszatekintve az életemre azt látom, hogy bizony bőven volt alkalmam struccpolitikusokat asszisztálni.
Gyermekkoromban a szülői utasítást, könyvek garmadát szentírásként követtem. Hittem és rábíztam magam az ezeréves receptekre… amit ugye illendő követni, hiszen tuti recept…
Mégis éreztem legbelül az ellenállást, a zsigeri nemet. Erre meg az volt a válasz, hogy ne ellenkezz…
Mire felnőttem a helyzet mit sem változott és mintha fordítva lennék bekötve… Aztán ahogy a lélektan mélységeibe merültem, megértettem azt, hogy miként működök. Ide is látok, meg oda is látok. A fizikai, szemmel látható világba és abba is, ami mögötte van. Ám ezzel megint csak a baj volt, hiszen hiába szóltam, hiába jeleztem szüleimnek, másoknak bajuk okát és lehetséges következményét, mintha csak a falnak beszéltem volna. Kénytelen voltam asszisztálni a …haldokláshoz… Az fájt a legjobban. Hogy nem kellett volna. Még élhetnének. Hány, de hány napokon, hónapokon, éveken át kellett orvostól orvosig kísérni őket és órákig várakozni a kezelésekre, egyebekre. Elkerülhető lett volna. De a struccpolitikát választották.
Amiben az ember maga szenved, Ő maga annak az oka. Tüneteket lehet kezelni, de a megoldás saját magukban van.
Próbáltam, igyekeztem szelíden ébresztgetni lelkük pislákoló fényét. Nagyon rossz volt. Elment a hitem, az önbecsülésem a falat kaparta. Nem volt mit tenni. Haragudtam, az érzelmeimet befagyasztottam – másképp nem is bírtam volna elviselni. Eltemettem a nekem kedveseket és haragudtam rájuk, magamra, meg az egész tisztánlátásomra, hogy egye meg a fene… mire megyek vele..
Most ennyi év után is nap mint nap találkozok struccokkal, akik még nem képesek most öntudatra ébredni. Majd egyszer. Ismerősök, rokonok, közeli szeretteim. S hogy ezt hogyan kezelem? Struccpolitikával. Megspékelve szeretettel, megértéssel, együttérzéssel. Nem mindig sikerül, néha még bizony kaparom a falat és olyankor még erősebben bízok és hiszek bennük.
Ám most már akadnak struccok, akik felemelik a fejüket és bátran néznek – félelmeik – szemébe. Köszönöm a bizalmukat.