Újabb belső késztetés révén íródik ez a cikk. Úgy, ahogyan eddig is … talán gondolatébresztő céllal … mint ahogyan az életben működöm … a saját tapasztalataim, életérzésem közvetítése által.
Tegnap ismét egy kiállításon vehettünk részt a selyemképeimmel a csodás sálakkal és a ragyogó ásványfákkal.
A riporter kérdésére miszerint hány éve festek, a válaszom – kb. 9 év. S hogy milyen indíttatásból kezdtem el festeni, a válaszom az volt, hogy egy kedves barátom egy védikus asztrológus javaslatára.
Visszatekintve az eltelt 9 évre elmondhatom, hogy ennek a 9 évnek minden pillanata megalapozta a következő pillanatot, hiszen rengeteget tanultam e-közben magamról. A türelmet, ami ugye nem igazán volt az erősségem, na meg a kitartást, a szorgalmat azt, hogy soha ne adjam fel, meg egy csomó mást… Időnként lehetőség adódott kiállításokon, vásárokon megjelenni, de az önbizalmam az önmagamba vetett hitem még elég gyenge lábakon állt. Viszont az önismereti utamnak nagyon is része volt, hiszen kihozta belőlem rejtett képességeimet és nem csak ezen a téren, mivel ugye minden mindennel összefügg.
A mostani kiállítást Devecsert követően Lesencefalú követte, ami után Kékkútra megyek. A kulturális központ igazgatói lelkes szervezéssel, jószándékkal és nagy szívvel megáldott ifjú hölgyek.
Hálát adok a jó Istennek a Sorsnak, hogy megismerhettem őket a városukat falujukat, az ottani embereket és beszélgethettem velük megmutathattam magam, most már a meztelen önvalómmal együtt félelem nélkül és ez nagyon sokat jelent nekem.
Ismét tanulhattam valamit … mégpedig az előítélet mentességet. Azt, hogy az életemben minden rendben van. Bárhogy, bárkivel és bárhol is… Köszönöm.