Vajon tisztában vagyunk e azzal, hogy vannak érzéseink, vannak érzelmeink, vagy a szőnyeg alá söpörtük őket … a régi jó szokás szerint. Vajon adtunk e azoknak valaha is hangot… Vajon hogyan fejezzük ki, hogyan éljük meg az érzéseket, örömöt, dühöt, a haragot, gyászt? Képesek vagyunk e egyáltalán megélni az érzéseinket?
A meg nem élt érzések egyenes úton vezethetnek a gyomorfekélyhez, a rákhoz, a magas vérnyomáshoz, vagy más bajhoz. Hogyan? A betegségek oka ugyanis a súlyos érzelmi megrázkódtatás. Traumák érhetnek akár a magzati korban, akár a gyermekkorban, vagy felnőttkorban. Kikerülni lehetetlen, mert az élet az ilyen. Legtöbb esetben, összeszorított ajkakkal visszatartjuk az érzelmeinket, a könnyeinket, a fájdalmakat .. valamiért. Ha viszont a fájó érzés adta szorongás nem tudott kijönni, kioldódni, akkor az bizony benn szorult, valahol a testben. Egy idő után pedig testi, mentális betegséggel jelentkezik.
Mi lenne, ha ránéznénk arra, ami a baj oka? Azzal, hogy nyilvánvalóvá válik, azzal már … ki is jött… eltűnt az ok következménye. Hurrá! A szorongó érzést már fel is váltotta az életöröm érzése!