Úgy döntöttem a magam tapasztalataiból indulok ki, a saját kételkedéseim megfejtését szeretném megosztani. Aztán mindenki értse meg a lényeget saját tudatszintje szerint és váljék az a hasznára!
Induljunk ki a kételkedés szóból, mivel a Magyar nyelv óriási tartalommal és érzelmi töltettel bír, azért is szakrális nyelv és azonnal megérthetjük a lényeget. KÉTelkedés, azaz kettős állapot, az igaz és a hamis között, amihez a bizonytalanság érzete társul. Jómagam sokszor kerültem olyan helyzetbe, akár egy képzés, vagy egy terápia okán, amikor szörnyen kételkedtem annak hitelességét illetően. Mit tettem akkor? Utána jártam. Addig-addig kerestem, kutattam az igazságot, amíg rá nem leltem. Tudjátok hol? Nem könyvekben, nem tanítóktól, hanem a lelkemet kérdeztem. Hosszú időn keresztül mély meditációs állapotokban fonódtam össze vele és hallottam meg tőle a hiteles válaszokat. Volt úgy, hogy egy engem nagyon bántó dologra csak két év múlva érett meg a válasz.
Más esetekben viszont, mikor például a tudományos munkán alapuló asztrológiai elemzések vagy életútelemzések által keltett rossz érzés fog el és egyből fellázadsz és kikelsz magadból, hogy az nem te vagy, az remek tünet lehet arra nézve, hogy valami megérintett. Légy nagyon hálás tested, egód jelzéseinek, mert félelemből ellenkezik, nehogy jól lehess!!! Ami megérint, azzal igen is van dolgod, ami nem, azzal meg nincs – egyenlőre.
Így lehet szépen előre haladni az önismeret útján.
És valóban, kételkedj, keres, kutass, nézz szembe a démonjaiddal, ismerd meg önmagad! S tudd, a kételkedés a tudás kezdete!
Aki nem hiszi, járjon utána!