A szokásos hajnaltájt jött üzenetek mondatokká kívánnak formálódni. Azt vettem észre, hogy ezeket a mondanivalókat ahelyett, hogy leírnám és megosztanám másokkal – legtöbbször hagyom elmenni.
Már sokszor figyelmeztettem magam arra, hogy az ajándékként kapott médiumi üzeneteket fogadjam a legnagyobb tisztelettel és ne herdáljam el azt a képességem, hogy magyarra fordítsam és érthetően közzé tegyem.
Nos, akkor térjünk is rá a mostani témára.
Nagymama! Hangzott a térben, miközben kitágult tudattal – egy pillanat alatt – egyszerre értettem meg esszenciális mondanivalóját.
Mire a kislányból asszony lesz, s majd nagymama, tengernyi életeseményének érzelmei bizony eléggé megpróbálták. Ám Istenadta női ereje átsegítette a nehézségeken és azokból megerősödve még erősebbé, még határozottabbá vált. Nagyanyáról Anyára, Lányra szállt az áldás, ősidőktől fogva a titok, amelyet nem szabadott, amelyet nem lehetett nyíltan kifejezni, mert üldözték, mert bántották őket tudásuk miatt. Ám a bölcsesség csíráit kiírtani nem lehet. Az érett nő kihordta magját és a világnak adja a tudást úgy, ahogyan tudja, ahogy a helyzet adja. Legyen az egy szívből jövő kedves mosoly, egy-két jó szó, türelem és gyengéd érintés, abban benne van az egész univerzum. A mindenségnek anyját már megbántani nem lehet, mert már nincs semmi, ami kárára lehetne. Megízlelte már az élet és a halál csókját. Ereje az egyetemes erő, érzékenysége az intuíció, tudása végtelen, hiszen földi javak már nem érdeklik.
Ő a kapuban van, átkelőben. Onnan ragyogtat.