0630/859-6231

Megidősödvén

 Egyszer csak, ahogy belenézel a tükörbe, egy idősebb arcot látsz. Látod a megváltozott tested, érzed, mozdulataid lelassultak. Úristen! Ez meg ki a csoda? Mi történt, hogy történt? Megrezzen benned a félelem. Eszedbe jutnak elhunyt szüleid, akiket elkísértél egykor a „kapuig”, látva szenvedésüket, az öreg kor kínjait, miközben majd megszakadt értük a szíved. Eszedbe jut az is, amikor erődön felül segítetted, kímélted, óvtad őket a megpróbáltatásokban. S most azzal szembesülsz, hogy az idő benned is nyomot hagyott.

Félsz, hogy mi lesz, félsz az egyedülléttől, már előre rettegsz attól, hogy elfoglaltság híján halálra unod magad. Már látod magad az SzTK .-ban, ahogy órákat töltesz a rettegéssel, meg a várakozással. Napra nap, hétre hét jön, vársz valami csodát, hátha jön valami jó, valami izgalmas. Ha van rá késztetésed, keresel közösségeket, ahol eltöltesz némi időt, ahol némi örömet érezhetsz, hogy meghallgatnak, hogy van kivel elbeszélgetni, de aztán hazatérve megint csak a hiányérzet fogad.

Sokat hallani arról, hogy nyugdíjba vonulás után pár évvel meghal az illető, mert nem leli tovább élete értelmét. Külső tevékenységek ideig-óráig kielégítik szükségleteit, ám azt érzi, haszontalan, már senkinek sem kell. Aktív korában teljesítményei alapján becsülték meg munkáját, azért kapott fizetést. Ahhoz szokott, hogy tenni kell az elismerésért. Hogy csak akkor szerethető, csak akkor értékes. Párja, gyermekei, unokái, s népes családja szeretettel veszi körbe, a velük eltöltött idő megérleli benne a bölcs gondolatokat. A háttérből  finom szerető gondolatokkal töltögeti, táplálgatja őket.

Az aktív élettől való visszavonulás nem az értéktelenség mérőfoka. Sőt! Óriási lehetőségként kellene felfogni, mivel hogy végre megadatott az idő a valóban értékálló dolgokkal foglalkozni. Elmélyedni az örök igazságban, megérteni helyünket a létkerék forgásában, hiszen most van idő keresni, a miérteket kutatni.

Eljött az idő megismerni a lélek útját. Már nem zavarnak a külső körülmények. Lassan elhunynak mellőlünk szeretteink, ismerőseink.  Ám az elvesztésüket nem veszteségként éljük meg, mert már tudjuk, sose halunk meg! Ám a  gyászt méltósággal megéljük. Elgyászoljuk őket, elgyászoljuk a fiatalságunkat, meg az életünket, hogy majd helyette amolyan főnixesen belélegezhessük az örök élet eszenciáját.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post

SZERepekSZERepek

SZERepek. Ahogy leírtam e szót, azonnal észrevettem, hogy ami mondanivaló e témát illetően belőlem kikívánkozni vágyik, az benne foglaltatik a szóban. Már meg sem lepődöm azon, ahogy kiviláglik a lényeg, hiszen amint már sokszor említettem, a Magyar nyelv kódolt nyelv, értelmet, érzelmet, tartalmat sugall. Itt is minden benne van a szóban. Szerepek. Életünk folyamán a […]

Egyéb

Belső utazás sorsfordító erejeBelső utazás sorsfordító ereje

Belső utazás sorsfordító ereje. Ahányan vagyunk mi, annyiféle a tudatszint, hiszen valahol folyton úton vagyunk a lélekfejlődés okán, s éppen azért mindannyian máshol tartunk. És ez így van rendjén. Talán azért van a spirituális placcon tömegesen a mindenféle önmegváltó kínálat, hogy megtapasztalhasd a kísértést, lévén, válaszd a könnyebbik utat. Hogy vajon erőfeszítések nélkül is megkapod […]

Egyéb

Elfojtott érzésekElfojtott érzések

Elfojtott érzések. Tisztában vagy e azzal, hogy vannak érzések, vannak érzelmek, vagy a szőnyeg alá söpörted e azokat valami okán.  Adsz e, annak hangot? Hogyan fejezed ki, hogyan éled meg az érzéseket, dühöt, a haragot, gyászod? Képes vagy e megélni, vagy nem? Ha nem, akkor a rossz hír az, hogy sikeres utat tettél meg a […]

Egyéb