Az érzések széles skáláján előkelő helyet foglal el a harag. Miközben folyton a szeretetről hallunk ezt-azt, olvassuk vágyunk rá, valami mégsem engedi áramolni. Talán bezárta a harag kapuja.
Régi emlékek, gyermekkori traumatikus élmények, aztán a többi cucc ki nem engedett fáradt gőze egyre csak forr és forr és majd kidurran. A fejek egyre jobban lilulnak. Fáj a test. Magas vérnyomás, epekő és más súlyosabb betegségek alakulhatnak ki. A harag nem arra zúdúl akinek szánják, önmagukat mérgezik. Az öngyilkos energia bennük rombol. Nagyon veszélyes.
A gyógymód ebben az esetben is az önfeltárás lehetne. Honnan is ered ez a mérhetetlen amúgy meg jogos harag… S aztán helyre tenni, begyógyítani a lelki sebeket. S aztán az élet megy tovább…
JÓ szerencsét!