Már kiskoromban is többször éreztem azt, hogy minden rendben van. S bár az egy pillanatnyi belső érzet volt, mégis végtelen nyugalommal árasztott el. Azt sugallta, ha sokszor bármilyen

      Látom, ahogy hölgyek marha nehéz sövényvágóval nyírják a sövényt. Eszembe jutott még jó pár méltatlanság. Harcok idején a túlélés érdekében lemondva nőiességük minden bájáról és teremtő képességeikről

    Húsvét lévén megint csak az újjászületés témáját boncolgatom… a MAGam hangján szólva… Ahogy egy kedves ismerősöm mondá: nem támadunk sehová. Sem fel sem le. Az „ezeréves” szolás-mondás, a

    A Dalai Láma gondolatait idézem, amivel egy húron pendülök… „Néha úgy érezhetjük, hogy egyénekként nem sokat tehetünk, de az emberiség egyénekből áll; együtt változást hozhatunk. Egyénekként befolyásolhatjuk a

  Az önmagammal és a világgal való jó kapcsolat a békére és a harmóniára való törekvés örök vágy marad. De vajon tehetek e ez ügyben bármit? Mert azt látom, hogy

    „Nem vagyok rá méltó, hogy hajlékomba jöjj…” Ez az ismerős mondat hallatta velem hajnaltájt az üzenetet, amit most íly módon adok át. Lehet, hogy megint kiüti a biztosítékot

    Van egy kedves ismerősöm, aki Indonéziában élt egy darabig. Ő mesélte azt, hogy boldogan élt ott és könnyedén. Még a mindennapi teendők ellenére is. Az emberek kedvesen mosolyognak