Olyan témát bontok szét ismét az elemeire s rakom majd egybe, ami újfent kicsapja majd egyeseknél a biztosítékot és hálaistennek! Ugye van a régi hitrendszer vagy mondás, amit mantraként

  Hajnaltájt jött üzenet megfejtését igyekszem most kibontani. Vajon a szabadság a minden köteléktől és az azzal járó felelősségtől kötelezettségtől mentes létállapot? Szuper. Ugye az álomállapot! Nem tartozunk senkihez és

    Nap, mint nap szembesülök az utcán járva-kelve „álarcos” népekkel. Feljajdul bennem egész életemnek fájdalmas kérdése. Mi van az álarc alatt? Ki az, aki a maszk alatt van, mert

Mondhatni, jó hosszú évek óta igyekeztem magamban rendet tenni, közben megérteni azt az óriási információ halmazt, amivel a kegyes népek, nem csak, mint spirituális szakemberek elárasztják az összes létező médiát.

A minap bevillant egy mondat: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Láttam magamat, ahogy kislányként kántálom ezt a mantrát a nagymamám oldalán, a templomban, miközben ököllel csapkodom be

A mostani helyzetet illetően letisztulni vágynak a tapasztalatok tanításai. Látom, a sors ott tanít, ahol a legjobban fáj.  Mégis az ember teszi a dolgát a tőle telhető legjobban, miközben a

Magam és azt gondolom, a hozzám hasonló sokak számára rendkívüli nehézséget jelent az önmagunkba vetett hit, az önbizalom, önbecsülés. Jó sok időbe telt, míg a magam határait ki tudtam jelölni.