Nevek.
A név nevén nevez valakit, valamit.
Hatalmas jelentéstartalma van, különösen a Magyar szavakat illetően, mivel szakralitását tekintve érzelmeket, érzeteket is közvetíthet.
Születésnél kapott név jelentősen befolyásolja az életünket, hiszen a születési nevedben kódolva van jellemed, képességed, de még talán az életfeladatod is. Csodálatos nevedet kicserélik becéző, kicsinyítő, állati, netán rovari minősítésű szavakra. Dundikám, bogárkám, mackókám, szutyi, maki, töki, puncus, egyéb ám édesnek tűnő minősítésre. Nos, hát a kérdés magától adódik.
Kinek, minek neveznek? Az vagy? Ahogy hívnak, akaratlanul is felveszed annak rezgésminőségét, gyerekes, állati tulajdonságait.
Leginkább arra ugrok, amikor a feleség azt mondja a párjának, apa.
A férj, az egykori izompacsirta a tesztoszteron bajnok megapásodik.
A feleséget, az egykori szőke bombázót párja úgy szólítja meg, Anya.
Hihetetlen. Hogy lennél képes lefeküdni az apáddal, vagy az anyáddal? Az apa és anya megnevezés egyedül a gyermeket illeti. A te férjed, aki a gyermeked apja, az neked nem apa, hanem édes, László, vagy Márton. A nejedet csak a gyermeked hívhatja anyunak, neked az életed szerelme kell maradjon, az akibe valaha fülig bele voltál zúgva, az maradjon szívemnek, kedvesemnek, vagy a nevén megnevezve legyen Éva, Judit, stb. Hát még amikor megszületnek az unokák. Mamája csak nekik vagyok, páromnak soha. Férjemnek még nagymamaként is az egykori kedvese vagyok, a szexistennő és az is maradok.
A másik vesszőparipám az, amikor házasodás alkalmával a feleség felveszi a férj nevét. Mi történik akkor? Megváltozik a személyiség nem is akárhogyan. Jogosan csodálkozik a férj, jé én nem ezt a nőt ismertem meg. A férj nevét felvett feleség azonosul a férj sorsával, mindenben támogatja őt. Már nem a saját sorsának kiteljesedése motiválja és ezzel le is mond magáról. Ám ha megtartja születési nevét a házasságban, úgy a társkapcsolatot plusz energia támogathatja a közös célt tekintve.
Na és amikor többszöri házasodás esetében a nej neveket váltogatva többszöri személyiségváltás okán szinte megzakkan…
A másik, amikor a férj halála után, párjával együtt nem temeti el annak nevét, még mindig ragaszkodik a partnere által kapott sorshoz. És általában ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkező férfit is fog bevonzani életébe, mint a korábbi volt. Saját egyéniségét, egyediségét, aminek valaha született, hogy sorsát beteljesítse, már teljesen homály fedi. Fordított esetben, amikor a férj veszi fel neje nevét, máris lemondhat férfiúi irányító szerepéről és ez később a párkapcsolatban komoly problémákat okozhat.
Mi lenne, ha tudatosabban bánnánk szavainkkal, a megnevezésekkel, mivel a kimondott szónak ereje van. Méghozzá teremtő ereje. Mi lenne, ha kipróbálnád egyszer is a férjedet, nejedet azon a néven szólítanod, ahogy megismerted? Talán felizzana újból az egykori hév? Mi lenne, ha nevén neveznéd a dolgokat? Vajon akkor mi lenne?
A kérdéseket nyitva hagyom, hogy késztetve érezd magad a gondolkodásra, a témát illetően saját magad igazságának meglelésére.
Sok szerencsét!