Itt élned, s halnod kell!

“Itt élned, s halnod kell!”

Az elengedésről lesz itt szó. Olyan témát tárok most fel, amiről sokan egyszerűen nem akarnak tudomást venni.

Inkább dugnák fejüket a homokba, mintsem szembenézzenek a valósággal. Egy részük azért, mert nem tud róla, a másik rész meg azért, képtelen rá.

A halál a mai napi tabu, pedig a régiek még megadták annak módját. A tisztességes távozás méltóságát és értelmét igencsak ismerték és jól művelték. Tudták azt, hogy a lélek örök, s amit a földön megélt jót, rosszat, az volt, ahogy volt.
Tisztában voltak az örök körforgás egyetemes törvényeivel.

Számtalan esetben találtak meg olyan kliensek, akiknek hozzátartozója már rég menne, de szeretetből, haragból, bosszúból, bűntudatból, ki tudja miért, marad, még. És ahogy a szituációs helyzetgyakorlat során kiderül, arra minden oka meg is van. A haldokló és kísérője között mediálok. Ahogy megköttetett a “békeszerződés”, a lélek hamarosan a legjobb lelki állapotában – átkél. Az “ittmaradott” is tovább léphet – egy magasabb szintre a saját életében.

Fontos hogy megértsd! A lélek, aki valaha áthalt onnan /az öröklétből testet öltve/ az most át-k-él oda, ahonnan jött. Nem hal meg, csak átlép. Mégpedig azért, mert lejárt e földi ideje. A lélek továbbhalad lélekfejlődése útján. Ez-életbeli tapasztalatai tanúságát levonva készülne a következőre – ha már ott lehetne… Nem tarthatod itt tovább önző módon, mert visszatartod szó szerint, mint amikor egy lovat nem engednél vágtatni, szilajon száguldani, úgy van az. Ám a lélek szánalomból marad, mert még érez és nagyon rossz lenne neki hogy halálával  őrjítő fájdalmat okozzon neked. Így még haldoklik tovább, hónapokig, évekig. És igen, szenved, de te nem érzed, mert nem figyelsz rá, nem is tudsz róla. Még bírja egy darabig. Aztán átmegy egy kómás állapotba, mert teste sem bírja már. Szervei fokozatosan felmondják a szolgálatot, s mint egy élő halott van a két világ között, de még akkor sem hagy el. S te meg erődön felül ápolod, s imádkozol érte, hogy még ne! Főleg, ha gyermekről van szó. 

               Sajnos több ismerős is van ilyen nehéz helyzetben.                               

A magam példájával igazolom. Édesanyámért fohászkodtam annak idején, hogy még ne! Igen megkaptuk az ajándékéveket. De micsoda évek voltak, amikor láttam őt szenvedni, saját pusztulását megélve – elveszítve maradék önbecsületét és méltóságát. Állapota miatti szégyenkezését, amire még rá is tettem egy lapáttal, hogy na végre szedje össze magát. Igen, micsoda ajándék. Egy életre megtanultam a leckét. 

A felismerések csakis tapasztalataink bölcsességéből fakadhatnak. Abból van a tudás, az erő. 

Tehát ha valamilyen formában érintett vagy, s szeretnél tovább látni, megoldásra jutni, válaszokat kapni, akkor ne tartsd magad vissza. Olyan gyakorlati lehetőséget vagyok képes neked felajánlani, ami megadja az elengedés lehetőségét, annak értelmét, békéjét és nyugalmát, azaz a megoldást. S hogy milyen esetekben tudok még mediálni? Bárkivel, bármivel támadt összeférhetetlenséged okán akár munkahelyi, akár párkapcsolati, vagy más esetben.

Vagy ha már a halálról beszéltünk, akkor elhunyt ismerősöddel, hozzátartozóddal való kommunikációban segítek, közvetítek, mint médium. Valóban, igen, hiszen a lezáratlan ügyek is bőven okozhatnak mentális, vagy fizikai bajokat, elváltozásokat. Megoldásukat követően mély nyugalmat, harmóniát  /testi-lelki egészséget/ érezhetsz.    

Hát nem megérte?…

Aki nem hiszi, járjon utána!