Húh! Ez a kijelentés villant fel bennem, amikor a gép elé ültem, hogy a honlapomon dolgozhassak. Ám a rendszer nem akart megszelídülni. Talán azért e kis bibi, hogy ez a cikk megszülethessen… Talán ezért villant fel bennem ez a mondat: ellene mondok. Lássuk, csak mit üzen…
Nem is kell, sokáig vívódnom azonnal eszembe jut a gyermekkori vasárnapi misén való kötelező részvétel élménye.
Az előadás alatt /és ez nem tiszteletlenség/ volt egy olyan rész, amikor a pap kérdésére, miszerint ellene mondok-e a gonosz csábításának, ördögnek, stb, arra válaszolva a szegycsontunkat ütögetve kellett esküt tenni, hogy ellene mondok!
Na, mostanra már azt is tudjuk, hogy a szegycsont az immunrendszer központi helye és azt kopogtatva tuti a mentális programozás. Mit is programoztunk? Mi ellen… is mondunk? Magunk ellen. Magunkat ütve, verve. Mert a vallás szerint ugye bűnösök vagyunk és a bennünk lakozó gonosznak kellene ellene mondani…
A vallások kapcsán rengeteg felismerés születik. Nem csak a magam részéről, hiszen a spirituális felébredés, az öntudatra ébredés egy csomó mindenre fényt derít.
A gonosz, az ördög, mint olyan nem létezik. Senki sem rossz és senki sem jó külön-külön. Lám, még a szentéletű atyák is vétkeznek, nem is akárhogy.
Atyák! Ez mind a patriarchális világ elmeförmedvénye. Meg minden, amit Isten nevében kitaláltak. A nevében hódítottak, öltek, na meg égettek halálra asszonyokat. A nőket, hogy ki ne derülhessen a titok, hogy a nők áldott természetük okán ne tudjanak gyógyítani, szeretetükkel sziklából vizet fakasztani…
Hogy ne tudjanak a szülöttre áldást mondani, mert majd az arra felkent személy adja rá a keresztet. De micsoda keresztet! Olyant, amivel lezárja az újszülött tisztán látó és érző képeségét, hogy ugyan olyan megvezethető legyen, mint a többiek.
Hogy meg ne tudják a népek, hogy ők is mind isteniek és nem kell ahhoz se templom, sem egyház sem semmilyen pap, mert MAGuk-ban van a MAGtudás, a képesség önnön sorsuk felett.
…És ugye miért is nem indult be a számítógépem és vajon miért is akadozott…. Mert még bennem is működött a tiltás, a szégyen, a hiábavalóság – ezeréves életeim okán. És ugye arról nem beszélünk…
És eszembe jutnak még hasonló misés dolgok: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem… Na, ezt is beleverve a szegycsonti csakrába /energiaközpontba/. A bűntudat garantált.
Na, most gondoljunk bele, milyen élet az olyan, ami át van szőve a bűntudattal, hogy bármit teszek az rossz. Akár az étkezés, akár a szexualitás és más egyéb téren.
Na, de majd meg lehet gyónni és megkapjuk a feloldozást… és minden okés lesz… vagy nem… mert mindig lesz valami megbánni való…
Na, én ellene mondok!